Csípőszűrés PennHip módszerrel

PennHIPA PennHIP eljárás alapvetően három röntgenfelvételre épül. Ezek egyike a közismert nyújtott csípőjű beállítással végzett felvétel, ami jól mutatja az esetleg fennálló degeneratív izületi elváltozásokat.

A másik két felvétel teljesen más beállítást igényel. Az eljárás kifejlesztése során a legfontosabb szempont a csípőizület legnagyobb lazaságának pontos mérése volt.

A vizsgálatok igazolták, hogy a csípőizület az állat álló helyzetében a leglazább. Ettől a helyzettől a combcsont bármely irányú elmozdulása az izületi tok megcsavarodásával, ezáltal az izület lazaságának csökkenésével jár.

csdp3

Ennek megfelelően a PennHIP vizsgálati eljárás másik két röntgenfelvétele az álló helyzetnek megfelelő beállítással készül. Az elsőnél, az ún. “összenyomatási felvételnél” a combcsont fejét a medencecsont izületi vápájának mélyébe nyomva lehetové válik az izületi felületek “passzolásának”, konvergenciájának vizsgálata. Ilyen beállítással az egészséges állatoknál az izületi vápa szegélye által képzett körív és a combcsont fejének köríve egymással megegyező középpont köré rajzolható. Ebben az esetben a PennHIP vizsgálat eredménye: compression (összenyomatási) index (CI) = 0.

csdp4A harmadik felvétel az ún. “eltérítési felvétel”. Ennek során az előzőhöz hasonló beállításban egy erre a célra kifejlesztett berendezés segítségével a csípőizületnél oldalirányban szétfeszítjük a combcsontokat, vagyis a csípőizületet az elérhető leglazább pozícióba hozzuk az izületi vápa és a combcsontfejek eltávolításával. A vápa szegélye és a combcsont feje köré rajzolható két körív középpontja ekkor eltér egymástól. Ez pontosan mérhető. A két pont közötti távolság természetesen függ az állat fajtájától, korától és a combcsontfej méretétől. Ezt az értéket distraction (eltérítési) indexnek (DI) nevezik.

Minél közelebbi a DI értéke a 0-hoz, annál feszesebb, minél nagyobb (lehet 1-nél nagyobb is), annál lazább a csípőizület. A számszerű kifejezésmód lehetővé teszi, hogy ne “megfelelt” és “nem megfelelt” kategóriákra difereciálja az állatorvos, hanem a fajtára jellemző, pontosan megállapított értékekhez viszonyítja a vizsgált egyedet.

Ahhoz, hogy diagnosztikai értékű felvételt készítsünk, a csípő izomzatának teljesen ellazult állapotban kell lennie. Ez általános érzéstelenítéssel (altatással) érhető el. Azt a lazaságot, amelyet a DI-el fejezünk ki, a “csípőizület passzív lazaságának” nevezzük, megkülönböztetve a CsD esetén a teherviselés során fellépő “funkcionális csípőizületi lazaságtól” .

Itt kell megemlítenünk, hogy az álló helyzetű röntgenfelvételi technika előnyeinek talán első hirdetője egy magyar állatorvos, Dr. Sági László volt és a betegség egyik legeredményesebb műtéti technikájának kidolgozása is magyar állatorvos, Dr. Dávid Tamás nevéhez fűződik.

A PennHIP felülmúlja a többi módszert ismételhetőségben, a négyhónapos korban mért DI gyakorlatilag megegyezik a kétéves korban mérttel, vagyis pontosabban jelzi előre a degeneratív elváltozások későbbi kialakulását, szoros összefüggés van a DI mértéke és a degeneratív elváltozások fennállása között, valamint a DI örökölhetősége magasabb, mint a többi vizsgálati eljárásé.

Több, mint 20000 vizsgálatot végeztek már ezzel a módszerrel, de egyetlen esetben sem figyelték meg, hogy a PennHIP eljárás akár a legcsekélyebb mértékben is károsította volna a csípőizületet. Az esetek nagy többségében a vizsgálat semmilyen kísérőjelenséggel nem jár, de néha előfordulhat egy-két napig tartó kellemetlen érzése a kutyának, ami magától elmúlik.

*/ A csípőizületi diszplázia egyik talán legfontosabb rizikó faktora a csípőizületi lazaság, de nem az egyetlen! ezért nem biztos, hogy a vizsgálat által előrejelzett ill várakozásainknak megfelelően alakul a kutya csípője.

Forrás: Szekszárdi Állatgyógyászati Központ